A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

láttam a házat,
melyből lelkek füstje szállt

Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

Vége van már a lakodalomnak,
Nagy bánata van a mennyasszonynak,
Forgatja a karika gyűrűjét sajnálja a régi szeretőjét. 

a magány újra mellém dől
cigifüst száll az erkélyről
végül úgyis csak egy sóhaj marad
minden jó nőből

Holnap hajnalig ébren őrizzük álmunk

Tükörbe nézel, két szemed véres,
Nem marad más, csak a kis feleséged.

Graffiti, tag-elés, kilencvenes évek,

Száraz tónak nedves partján döglött  béka kuruttyol.

Tedd a napfényt be a számba,
Készíts képet szivárvánnyal
Tejjel mézzel, bátorsággal
Hazug legyen, mint egy túlexponált képen